Áh már tudom mit jelent a smush. :D
Amúgy zsír, hogy ennyire jól lefoglal Mr Felton, de persze vágom, hogy van csaja... mennyaszonya. Akitől nem akarom, és nem is tudnám elszakítani. De most kit bánt, ha én folyamatosan nézem a vidiket róla, meg hallgatom a dalait? Senkit... Tök inocent fan vagyok. Akármit leírhatok, akár százszor is, senkit nem fogok bántani vele. Mármint, egy rossz szót nem mondtam a lányról, és nem is fogok. Egyszerűen nem foglalkozok vele, mert így nem fáj nekem.
De csak úgy, tételezzük fel, hogy kijutok Angliába. És miért ne jutnék ki? Oda megyek, ahova akarok. Emigrálok. :D Holnap... Ha tehetném, megtenném. De azért végülis, magyarnak lenni sem annyira gáz. Az egyetemek itt elég jók. Aztán meg el lehet menni, ha a kormány nem fogadja el azt a törvényjavaslatot, miszerint a friss diplomásoknak 8 évet itthon kell dolgozniuk, és csak utána mehetnek külföldre dolgozni, vagy vissza kell fizetnijük az oktatás költségeit. Ezzel én nem értek egyet. 2 okból sem. Az egyik, hogy sok esetben nincs itthon álláslehetőség, a másik pedig, hogy annyira keveset fizetnek pl az orvosoknak, hogy alig bírják eltartani magukat. Akkor vagy fizessenek többet, vagy hagyják, hogy mindenki a neki leginkább meglelő utat válassza. Én már sokszor megmondtam, hogy nem érdekelnek mások érdekei, azt fogom nézni, hogy nekem mi a legjobb, és eszerint fogok cselekedni. Lehet, hogy önző dolog, de rám senki nem gondol, úgyhogy valakinek muszáj. Senki nem fog felajánlani egy helyet a Yalen, csak úgy kedvességből. Meg kell harcolnom azért, amit akarok, és ha pár emberen át kell gázolni, hát istenem!
Csupán egy ember van a világon, akiben megbízok, és akit nagyon szeretek. Az pedig én magam vagyok.
Ő volt talán az egyetlen, akit képes lettem volna szeretni, de még időben megmutatta, hogy nem bízhatom rá a lelkemet, és nem fektethetek hitet belé, mert ő sem különb mint a többi ember. De ettől nem kedvelem kevésbé. Céltudatos, tudja, hogy mit akar, és kiaknázza a tehetségét.
De ugyanakkor itt van az, hogy utána mennék. Még mindig, ennyi idő után is. És nem feltétlen csak azért, mert szeretni akarom, hanem mert tudni akarom az igazat. Igen, most rájöttem, hogy mégiscsak szükségem van rá, hogy tovább léphessek.
Áh, hogy gyűlölöm én azt az embert. Szánalmasnak érzem, hogy egy bejegzést sem tudok úgy írni, hogy ne hoznám szóba. Gyűlölöm. Annyira ordítanék, és elmondanám neki, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem. Megőrülök a tehetetlenségtől.
